nagybojt2017

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

 


Nagyböjt – 2017
Az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban - írja szent Pál apostol a 2 Timóteus levél 3,12-ben. Ez alól senki nem lehet kivétel! Sőt, maga Krisztus is elszenvedte értünk az emberi szenvedés valamennyi kínját, a fizikai halállal. Sőt, az evangéliumban olvashatjuk, hogy a gonosz lélek kísértését is. A gonosz lélek a történelemben mindig kísért bennünket a rosszra, így tehát mindig van lehetőségünk is az ellene mondásra és az erre való kellő felkészülésre imádsággal, böjttel. Nagyböjt tehát a felkészülés ideje.

Szép és erőteljes példa előttünk a néhány hete 100 éves korában elhunyt Dr. Olofsson Placid bencés szerzetes atya, aki a 20. század közepén kereken 10 évet töltött a szovjet Gulagon kényszer munkatáborban, 3500 kilométerre Magyarországtól, a biztos halál árnyékában. Rabtársaival ekkor fogalmazták meg a túlélés négy szabályát, amelyet most nekünk is érdemes megfontolnunk és amely segített nekik a túlélésben.
-          A szenvedést nem szabad dramatizálni és nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
-          Az öröm szükséges a túléléshez, ezért észre kell venni és tudatosan keresni kell az élet apró örömeit.
-          Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most meg kell mutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál.
-          Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívő emberek, a Jóistenbe kapaszkodunk és rájövünk, hogy Ő is akarja a túlélésünket.
Ezen pontokon mindnyájunknak érdemes egyenként végig mennünk, a saját életünkre vonatkoztatva azokat itt és most, az idei nagyböjtben.

A 20 század sok magyar számára is tartogatott üldözéseket, mivel szent Pál szavai szerint, buzgón akart élni Krisztus Jézusban. Amint azt mindannyian tudjuk, a jó harcot ők is megharcolták és a pályát végigfutották. Most azonban rajtunk a sor, hogy elődeink lába nyomában haladjunk. Ismerős az út. Testvéreink és rokonaink a szentek, célunk és otthonunk a mennyország. Szabad-e még bizonytalankodnunk? Szabad-e ezek után kételkednünk keresztény hivatásunk felől?
presster ............................................................................................................................................ Vissza a fő oldalra

 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz